Ebben a bejegyzésben szeretném leírni, hogy hogyan szűnt meg a nagyon erős szorongásom, de már előre érzem, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni.

Azt is megjegyezném, hogy már leálltam a rivotril-al, bár 2 hónapig szenvedtem az elvonási tünetek miatt, de az se biztos, hogy eredeti gyógyszert kaptam kézhez. Erről is lesz bejegyzés, meg persze folytatom az előzőt is ( "Rivotril, mint drog" ). Lesznek továbbá képek is, mondjuk nem tudom jó ötlet-e feltölteni a zárójelentésem, de talán egy részletét, de azt is úgy fogom megmutatni, hogy például nem lesz rajta látható a nevem. Így visszaolvasva elég súlyos eset voltam, de erről majd később. 

Tehát a pszichiátrián kiderült, hogy generalizált szorongásos zavarom van és ebben egyet is értek. Abban viszont nem, hogy egyből egy kemény pszichiátriai gyógyszerrel kell kezelni egy 16 évest. Ez csak tünetmentesít, ezért meg kell találni azokat az okokat, amik miatt ilyen lettem. 

Ennyire súlyos volt, remélem nem leszek többet ilyen

Ezt lehet pszichológus segítségével is, de nekem nem kellett hozzá, mert magamtól is rájöttem, bár mindig másra gondoltam. Eleinte azt, hogy önbizalomhiány miatt vagyok ilyen, így hát eljutott hozzám az emo ( akkoriban nagyon elegem volt mindenből, depressziós voltam, ez az első bejegyzésben benne is van miért ). Még sminkeltem is magam fiú létemre, vasaltam és festettem a hajam, feketébe öltöztem és kimutattam az érzelmeimet. Ez valamennyire segített, sikerült barátokat találnom és azóta is ez a stílusom, persze ma már nem sminkelem magam, a többi maradt. A stílus így hát abban segített, hogy barátokat szerezzek, de még mindig szorongok és ideg, vagy izomrángás szerű tünetek kísérik a mindennapjaimat. Aztán eszembe jutott a szüzesség, hogy én még az voltam 14 évesen, közbe a velem egykorúak egy része akkoriban, már szexelt és ez engem annyira zavart, hogy úgy éreztem én kilógok a sorból, bár lehet, hogy csak hazudtak. Aztán csak 17 évesen került sor erre, mert a lányok bizony nem szeretik a csendes fiúkat. Én mégis találtam valakit, akit ez nem zavar. Viszont ez sem segített, csak az önbizalmam nőtt egy kicsit. 

De végül is sikerült megoldanom a problémám és most jön az a rész, ami sokaknak nem fog tetszeni. Egyik nap jövök ki az iskolából ( esti tagozat, érettségis osztály, mert csak erre vettek fel ) és az utca túl oldalán integetett egy lány ismerősöm, hogy menjek oda. Oda mentem és csendben elvoltam, elmondtam hogy abba az iskolába járok esti tagozatra. Aztán jött egy másik fiú ismerősöm és megkérdezte, hogy nem e akar valaki összedobni fűre. Mondtam magamba miért is ne, legalább addig jól érzem magam, nem érdekel ki mit gondol rólam. Viszont nem volt rendes fű, csak egy úgy nevezett herbál drog. Elmentünk és vettünk. Nálam 2000 forint volt, annyiért vettem. Ez a fajta drog igazából csak súlyosbított az állapotomon, előjöttek megint a szorongásos tünetek, amik közül a legrosszabb az idegrángásos tünet, cserébe viszont mintha repültem volna. Aztán haza mentem, sokáig nem szívtam, mert nem akartam megint átélni. Persze, aztán néha elővettem, mert kívántam. Beraktam egy pszichedelikus trance mixet és mozogtam a zenére. 1 hét múlva megint előkerült a fű és most kevesebb dohányt raktam bele, mert egyébként ezeket dohánnyal együtt kell szívni. Szinte tisztán szívtam és nem éreztem, hogy repülnék, hanem befeküdtem az ágyba és elkezdett "zsibbadni a szívem", vagy nem is tudom, hogy mondjam. Egyre gyorsabban vert és azt hittem, hogy meg fogok halni. Majdnem megőrültem, de észnél voltam, amennyire tudtam. Eddig azt hittem minden reggel, hogy pánikrohamom van a buszon, de most rájöttem, hogy mi is az a pánikroham. Mert szerintem ez az volt, hisz pánikoltam. Azóta, ha felszállok a buszra, vagy át kell mennem egy hosszú utcán, ahol rengeteg ember van, nincsenek szorongásos tüneteim. Nem érdekel ki mit gondol rólam, nincsenek idegrángásaim, amik eddig minden nap jelen voltak ( ezt egyébként egyik ellenségemnek se kívánom ). Így hát ez megszűnt és remélem nem jön vissza soha. Azóta a füvet lehúztam a wc-n és többet nem nyúlok ilyenhez. 

Aztán ugye mivel emo vagyok, ez sokaknak nem tetszik. Egyébként nem tudom miért nem lehet békében meglenni egymás mellett és miért kell a másikat leszólni, csak mert egy kicsit máshogy néz ki mint a többiek. Az egyik tróger ismerősöm szerint bunkónak kell lenni, szerintem meg az ilyen egy rossz ember. Egyik nap kísértem a buszmegállóba a barátnőm és ami után felszállt én mentem egy másik megállóba. Jön velem szembe két gyerek és úgy néznek rám, mint egy senkire. Én akkor gondoltam egyet és oda szóltam, hogy "van valami baj?!", de ezt agresszívan, mert egyébként békeszerető ember vagyok. Erre nem reagáltak semmit, csak ballagtak tovább, mint két... Én meg végre kiálltam magamért és jó érzés volt, így kell ezt csinálni és így is fogom a jövőben is.A másik dolog, ami miatt már nem szorongok az az, hogy 18 éves lettem és születésnapom utáni napon ezt le is teszteltem. Be mentem dohányboltba és vettem dolgokat és ez nekem bizony önbizalmat adott. Meg is jegyezték még az nap, hogy végre van önbizalmam.

Update: Ez is csak egy napig tartott, bár nincsenek rosszulléteim, de továbbra is csendes vagyok, pedig tudnák beszélni, de nem megy. Holnap kérek időpontot pszichiáterhez, mert ez így nem jó. Persze nem rivotril és egyéb gyógyszer miatt, hanem valami más gyógymódért. 

Amikor 1 éve pszichiátrián először kaptam Rivotrilt (0,5 mg) gyógyszerosztásnál, akkor érdekes érzés fogott el. Olyan volt, mintha részeg lettem volna. Persze itt nem a mocsárrészegségre kell gondolni, hanem mintha megittam volna 1-2 sört. Be voltam lassulva és euforikus állapotba kerültem. Egyébként azért kaptam Rivotrilt, mert elmondtam az orvosomnak, hogy nagyon csendes vagyok és szorongok és erre jó is volt. Elkezdtem beszélni tőle, sokan meg is lepődtek, hogy mennyit beszélek. Mindenkivel barátkoztam és kellemesen éreztem magam. Viszont ilyenkor még nem tudtam, hogy ez mind a gyógyszer miatt van. Pár nap múlva csökkentették az adagomat 0,25mg-ra, mert gondolom látták, hogy hogy viselkedek a gyógyszertől. Egyből csendesebb lettem és meg is jegyezte ezt az egyik lány. 5 hét után kiengedtek a kórházból, ahová egyébként öngyilkossági kísérlet miatt kerültem. Zárójelentésben: Bipoláris affektív zavar és Generalizált szorongás (GAD). Jártam tovább iskolába, szedtem a gyógyszerem bár volt, hogy nem vettem be mindig. 

Az orvosom által előírt 0,25 mg helyett 0,5 mg-ot vettem be és hozta a hatását. Teljesen más ember lettem, minden viccesnek tűnt, (bár ez lehetett a bipoláris zavar miatt is). Az órákon sikerült rendszerint hülyét csinálnom magamból, hülye fejeket vágtam, beordítottam mindenfélét és sokszor elszöktem az iskolából és a gondnok jött utánam a buszmegállóba. Volt, hogy gondoltam egyet és vittem a suliba egy üveg vodkát és egy energia italt és megittam, előtte meg bevettem egy szem Rivotrilt. Nagyon részeg voltam, de kellemesen éreztem magam. Fel sem tűnt a tanároknak. Egyébként akkor még egy ilyen kisegítő iskolába jártam, ahol a tanulók 80%-a mentálisan retardált. Volt rajtam kívül még egy 12 éves, aki szedte a Rivotrilt, de ő kábítószerként használta. Azt mondta nekem, hogy az anyjától szedett el 4 darabot. A járása olyan volt, mint egy részegnek, közel jött hozzám és az arcomba nevetett. Sorakozónál le kellett guggolnia az osztályának és ő gondolt egyet és elment onnan. Ki tudja, hogy miket csinált még, de amikor mentünk haza iskolából, akkor leszólított embereket és mindenféle hülyeséget mondott nekik. Ő akkor jól érezte magát én viszont nem.

Elvonási tünetek jelentkeztek nálam, mert nem vettem be a Rivotrilt két napig. Nagyon durván elkezdtem szorongani. Nem is tudom minek nevezzem, de ilyen "idegrángásaim" voltak. Azt hallucináltam, hogy pókok másznak rajtam mindenhol. Azt hittem, hogy mindenki engem figyel és izzadtam. Nehéz volt a kommunikáció más emberrel és volt, hogy beszélni se mertem. Nem mertem iskolába se menni. Sokáig azt hittem, hogy pánikrohamom van. Aztán rájöttem, hogy ez egy kemény drog és szedtem tovább, de nem vettem be egynél többet. Illetve azóta egyszer. Akkor is kellemesen éreztem magam és boldog voltam. Aztán egyszer csak elfogyott, de találtam az anyámnak a fiókjába és azt szedtem. Amikor láttam, hogy az is el fog fogyni szépen csökkentettem az adagomat. De hiába, mert rosszul voltam és ez így ment 1 évig... azt persze megjegyezném, hogy nekem előtte is voltak ilyen rosszulléteim, (kivéve a hallucinációt) de soha nem volt ilyen erős, mint amikor hirtelen abbahagytam.

Folytatás következik...

Az utolsó blog bejegyzés több mint 1 éve volt (2012.03.31), aztán sikerült elfelejtenem a jelszavamat. Nem tudom, hogy a Rivotril miatt, mert ugye attól amnéziám van. Nem számít, újra itt vagyok, folytatom. A mai napon beléptem a régi e-mail fiókomba és láttam, hogy van egy új üzenetem a blogommal kapcsolatban. Egy felhasználó írt, hogy nem-e akarom folytatni a blogot. Tehát ebből láttam, hogy van akit érdekel és gondoltam visszaszerzem a jelszavamat. Korábban is akartam folytatni, mert történtek dolgok az a több mint 1 év alatt. Ezt szeretném most bepótolni. Pár nap és 18 leszek (Október 13.-án) és még mindig  rajta vagyok a szeren, de erről majd akkor írok, amikor odáig eljutottam, mert most az elmúlt 1 év következik. 

Sziasztok!

Én egy 16 éves fiú vagyok és azért hoztam létre ezt a blogot, hogy leírjam a Rivotril hatásait. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért szedem én ezt a gyógyszert, nos szeretnék válaszolni a következő sorokban.

Egy kis történet, hogyan jutottam a csúcsból a mélybe és hogyan ismerkedtem meg a Rivotrillal.

15 évesen, amikor elvégeztem az általános iskolát, akkor felvettek a legjobb szakközépiskolába és mint kiderült a legjobb osztályfőnököt kaptam, a legjobb osztálytársakkal.

de mind elvesztettem...

Sokan kibeszéltek a hátam mögött, ami számomra új volt és nagyon rosszul esett. Teljesen depressziós lettem. Mindig kapucni volt rajtam, nem jártam be az első órákra, nem tanultam semmit. Buszon és szinte minden olyan helyen ahol ismeretlen emberek vannak körülöttem mindig remegek, izzadok, mert mindig arra gondolok, hogy valaki kibeszél a hátam mögött. Ilyenkor volt még szerelmi bánatom is ami még jobban rátett a depresszióra. Szóval 4 tantárgyból buktam fél évkor. Nem sikerült összeszednem magam, tanév vége felé már iskolába se jártam és 7 tantárgyból buktam. Ilyenkor vesztettem el az osztálytársaimat és az osztályfőnökömet, meg a többi ismerőssel a kapcsolatot. Egész nyáron otthon voltam, nem érdekelt semmi. Megtudtam, hogy Szeptember 1.-től egy olyan iskolába kell mennem ahová javarészt fogyatékosok járnak. Nem örültem neki, nem tetszett, hogy fogyatékosokkal kell egy iskolába járni, de szerintem ez senkinek sem tetszene. Ilyenkor lett a stílusom "érzelmes", mivel már nagyon elegem volt mindenből. Mivel nem pótvizsgáztam abból a 7 tantárgyból, így újra kellett járnom a 9. osztályt ebben az új iskolában, ahol annyira nem éreztem jól magam, hogy megkarcoltam az ereimet és ezt megmutattam a szüleimnek. 6 hét pszichiátriát kaptam érte és ilyenkor ismertem meg a Rivotrilt. Elpanaszoltam az orvosomnak, hogy állandóan szorongok, félek hogy kibeszélnek a hátam mögött, feszül a szám, izzadok stb... erre azt mondta, hogy meg kellene próbálni a Rivotril nevű gyógyszert, ami segíthet rajtam. (egyébként hozzátenném, hogy a doktornő már rég óta kezel és csak most mondtam el neki, hogy mi a baj és egyből felír valami pszichiátriai gyógyszert... először természetes gyógymódokkal kellene oldani a szorongásomat, mint például: orbáncfű stb... és csak a legvégső esetekben ilyen szerekhez nyúlni. Pszichiátria... ) Este gyógyszerosztáskor meg is kaptam életem első Rivotrilját, ami 0,5 mg-os volt. Nagyon jó hatással volt rám

  • Szorongás teljesen megszűnt
  • Viccelődés az ápolókkal, akik nevettek is amiket mondtam nekik
  • Barátkozás, beszélgetés más beteggel
  • Nagyon jó kedv, el is felejtettem, hogy diliházban vagyok
  • Enyhe eufóriám volt, vagyis egy kicsit "flash"-eltem tőle, ami jó volt ( mintha egy kicsit be lettem volna rúgva csak sokkal jobb érzés
  • Boldog voltam

Másnap már csak egy felet kaptam 0,25 mg, amitől nem történt semmi. Ilyenkor éreztem, hogy kell nekem a Rivotril, hogy megszűnjön ez a szorongás, többet beszéljek és ami a legfontosabb az az, hogy boldog legyek. Ekkor lettem függő, kívántam, de sokáig nem jutottam hozzá csak annyihoz amit reggel kaptam ( 0,25 mg ) . Ennyi pedig nem elég, mert megint előjöttek a szorongások stb...