Ebben a bejegyzésben szeretném leírni, hogy hogyan szűnt meg a nagyon erős szorongásom, de már előre érzem, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni.

Azt is megjegyezném, hogy már leálltam a rivotril-al, bár 2 hónapig szenvedtem az elvonási tünetek miatt, de az se biztos, hogy eredeti gyógyszert kaptam kézhez. Erről is lesz bejegyzés, meg persze folytatom az előzőt is ( "Rivotril, mint drog" ). Lesznek továbbá képek is, mondjuk nem tudom jó ötlet-e feltölteni a zárójelentésem, de talán egy részletét, de azt is úgy fogom megmutatni, hogy például nem lesz rajta látható a nevem. Így visszaolvasva elég súlyos eset voltam, de erről majd később. 

Tehát a pszichiátrián kiderült, hogy generalizált szorongásos zavarom van és ebben egyet is értek. Abban viszont nem, hogy egyből egy kemény pszichiátriai gyógyszerrel kell kezelni egy 16 évest. Ez csak tünetmentesít, ezért meg kell találni azokat az okokat, amik miatt ilyen lettem. 

Ennyire súlyos volt, remélem nem leszek többet ilyen

Ezt lehet pszichológus segítségével is, de nekem nem kellett hozzá, mert magamtól is rájöttem, bár mindig másra gondoltam. Eleinte azt, hogy önbizalomhiány miatt vagyok ilyen, így hát eljutott hozzám az emo ( akkoriban nagyon elegem volt mindenből, depressziós voltam, ez az első bejegyzésben benne is van miért ). Még sminkeltem is magam fiú létemre, vasaltam és festettem a hajam, feketébe öltöztem és kimutattam az érzelmeimet. Ez valamennyire segített, sikerült barátokat találnom és azóta is ez a stílusom, persze ma már nem sminkelem magam, a többi maradt. A stílus így hát abban segített, hogy barátokat szerezzek, de még mindig szorongok és ideg, vagy izomrángás szerű tünetek kísérik a mindennapjaimat. Aztán eszembe jutott a szüzesség, hogy én még az voltam 14 évesen, közbe a velem egykorúak egy része akkoriban, már szexelt és ez engem annyira zavart, hogy úgy éreztem én kilógok a sorból, bár lehet, hogy csak hazudtak. Aztán csak 17 évesen került sor erre, mert a lányok bizony nem szeretik a csendes fiúkat. Én mégis találtam valakit, akit ez nem zavar. Viszont ez sem segített, csak az önbizalmam nőtt egy kicsit. 

De végül is sikerült megoldanom a problémám és most jön az a rész, ami sokaknak nem fog tetszeni. Egyik nap jövök ki az iskolából ( esti tagozat, érettségis osztály, mert csak erre vettek fel ) és az utca túl oldalán integetett egy lány ismerősöm, hogy menjek oda. Oda mentem és csendben elvoltam, elmondtam hogy abba az iskolába járok esti tagozatra. Aztán jött egy másik fiú ismerősöm és megkérdezte, hogy nem e akar valaki összedobni fűre. Mondtam magamba miért is ne, legalább addig jól érzem magam, nem érdekel ki mit gondol rólam. Viszont nem volt rendes fű, csak egy úgy nevezett herbál drog. Elmentünk és vettünk. Nálam 2000 forint volt, annyiért vettem. Ez a fajta drog igazából csak súlyosbított az állapotomon, előjöttek megint a szorongásos tünetek, amik közül a legrosszabb az idegrángásos tünet, cserébe viszont mintha repültem volna. Aztán haza mentem, sokáig nem szívtam, mert nem akartam megint átélni. Persze, aztán néha elővettem, mert kívántam. Beraktam egy pszichedelikus trance mixet és mozogtam a zenére. 1 hét múlva megint előkerült a fű és most kevesebb dohányt raktam bele, mert egyébként ezeket dohánnyal együtt kell szívni. Szinte tisztán szívtam és nem éreztem, hogy repülnék, hanem befeküdtem az ágyba és elkezdett "zsibbadni a szívem", vagy nem is tudom, hogy mondjam. Egyre gyorsabban vert és azt hittem, hogy meg fogok halni. Majdnem megőrültem, de észnél voltam, amennyire tudtam. Eddig azt hittem minden reggel, hogy pánikrohamom van a buszon, de most rájöttem, hogy mi is az a pánikroham. Mert szerintem ez az volt, hisz pánikoltam. Azóta, ha felszállok a buszra, vagy át kell mennem egy hosszú utcán, ahol rengeteg ember van, nincsenek szorongásos tüneteim. Nem érdekel ki mit gondol rólam, nincsenek idegrángásaim, amik eddig minden nap jelen voltak ( ezt egyébként egyik ellenségemnek se kívánom ). Így hát ez megszűnt és remélem nem jön vissza soha. Azóta a füvet lehúztam a wc-n és többet nem nyúlok ilyenhez. 

Aztán ugye mivel emo vagyok, ez sokaknak nem tetszik. Egyébként nem tudom miért nem lehet békében meglenni egymás mellett és miért kell a másikat leszólni, csak mert egy kicsit máshogy néz ki mint a többiek. Az egyik tróger ismerősöm szerint bunkónak kell lenni, szerintem meg az ilyen egy rossz ember. Egyik nap kísértem a buszmegállóba a barátnőm és ami után felszállt én mentem egy másik megállóba. Jön velem szembe két gyerek és úgy néznek rám, mint egy senkire. Én akkor gondoltam egyet és oda szóltam, hogy "van valami baj?!", de ezt agresszívan, mert egyébként békeszerető ember vagyok. Erre nem reagáltak semmit, csak ballagtak tovább, mint két... Én meg végre kiálltam magamért és jó érzés volt, így kell ezt csinálni és így is fogom a jövőben is.A másik dolog, ami miatt már nem szorongok az az, hogy 18 éves lettem és születésnapom utáni napon ezt le is teszteltem. Be mentem dohányboltba és vettem dolgokat és ez nekem bizony önbizalmat adott. Meg is jegyezték még az nap, hogy végre van önbizalmam.

Update: Ez is csak egy napig tartott, bár nincsenek rosszulléteim, de továbbra is csendes vagyok, pedig tudnák beszélni, de nem megy. Holnap kérek időpontot pszichiáterhez, mert ez így nem jó. Persze nem rivotril és egyéb gyógyszer miatt, hanem valami más gyógymódért. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.